Ha erre jársz vándor, igyál egy áldomást! - Üzeni a pult felé vésett halovány karcolás.

Leül a vándor, mert gyötri egy látomás. Egyedül van-e vagy betér egy harcostárs?

A látomás elillan, az út hosszú... Áldás a vándorra.

Hogy általánosságban is megértsem, ez afféle kocsma, csak "kultúráltabb" viselkedéssel?

Igen, ezt még anno egy játékban (sci-fi stratégia) kezdtük el játszani. Amolyan játék volt a játékon belül, gyakorlatilag a fórumon játszottunk egy szerepjátékot. A szabályok nem túl kötöttek. Lehet verseket szavalni egy ital mellett, de akár törni-zúzni is. Megesett hogy egy egész várost zúztak ripityára az ittas vendégek. Konkrétan rókára vadásztak, mert az épp tíltott állat volt a bolygón és valaki becsempészte. Erre egy ittas parancsnok tűzparancsot rendelt el a városra. Volt aki örült, hogy a róka szublimált, de sokan mások nem :D

Szóval találjatok ki magatoknak egy karaktert (tudós, kutató, vándor, kalóz, harcos, bármi), találjatok ki hozzá egyedi tárgyakat, kedvenc italt, stb. Aztán indulhat a játék :)

Ez tetszik! Gondolom nem baj, ha ide leírom a karakterem információt? Vagy másoknak kell megismernie, miközben játszunk? Mert ez utóbbi jobban tetszik. Viszont, csak hogy annyira ne legyen üres, esetleg rakhatok-e bele több karaktert az enyém mellé, mert ez azért mégsem OGame, vagy Nemexia - csak ezekkel játszottam, ami űrben van -, így biztosan nem lesz itt sok ember, akinek kedve lesz ehhez.

Nem kell leírnod azonnal, elég ha közben derül ki minden. És természetesen lehet több karaktered is. Volt aki állatokat, mások szolgákat vagy robotokat tartottak. Egy a lényeg, hogy legyen egy ami valóban hozzád kötődik (ami te vagy). Ha évek múlva valahol újra ezt játszuk teljesen máshol, akkor elő kell venned ezt az egy karaktert, mert ez egy amolyan végtelen történet és a karaktered addig él amíg te is élsz. Szóval jól válaszd meg :)

Jelzem hosszú lesz, de bevezetem valamennyire, viszont nem túlzom el - majd ha meglátjátok mennyit írtam :D -, mert akkor már könyvet írok belőle, ugyanis ha lekap az ihlet, megy az egész. Ez már a 3. változat lesz amit leírok nektek, a többit lementettem, mert jó alapok könyvekhez, csak túl sok részlet volt benne, túl komoly, és szép lett, én pedig nem akarom hogy unatkozzatok.

"Futnom kell, amíg csak a lábam ér, ha még 100 évet szeretnék megélni, mert ezek nem fognak lenyugodni amíg a koponyámból trófeát nem csinálnak, és élve megesznek." Gondoltam én, amikor az Arkadiak egyik legnagyobb bűnszervezete, a - számomra nevetséges - Pikkelyesbőrűek (itt fogyott el a kreativitásuk) üldöztek, mert a lopott tojásaikkal akartam kereskedni, ugyanis hozzánk képest (én 1.82m vagyok), ők átlagban 2.30m magasak, ráadásul nagyon erősek, és kemény a bőrük, és rendkívül gyorsak is, viszont más fajoknak pont ilyen munkaerőre van szüksége, és ha már rabszolgának születnek, könnyű kordában tartani őket, mert szófogadóak, főleg ha egyszer megérzik a kétméteres elektromos dárda szúrását, többé nem fogják kívánni azt az érzést. Az egy dolog hogy nagyon büdösek emberi orrnak, de a profit amit termelni tudnak, másoknak megéri, nekem pedig a kockázatot, hogy kereskedjem a tojásaikkal, mert a pénznél jobban csak egy dolgot szeretek, az pedig a Calradiai Sötétpenge, ami hasonlít egy "ősi" Sci-Fi-ben található fegyverre, a Star Wars-ban, csak ennek tényleg kard formája van, viszont az egyik éle nyílegyenes, és csak a vége hajlik be, plusz feketén "világít". Körülbelül mindent átvág, egyedül egy pajzs tudja megfogni, de ha kicsi az a pajzs, és elég ideig vagdosom, akkor túlterhelődik - nem akarok arról beszélni hogy derítettem ki -: Na de térjünk is vissza a futásomra. Az ion-hajtású csizmáim nélkül nem tudtam volna otthagyni őket, csak sajnos volt eszük, így egy csapat belőlük megkerült egy utcával, elém vágtak a siklóikon - nem, nem az állat -, és a majdnem 2.5 méteres fal keletkezett előttem, de ha ez nem lett volna elég, ezeken nehéz páncél volt, még az üldözőimen könnyű, így gyorsan tudtak futni. Ekkor akartam aktiválni a jetpackemet, de egy a hátam mögül becsapódó lövedék tönkretette, és amilyen szerencsém volt, megcsúsztam valami nyálkás dologba, amit az előttem lévő utat eltorlaszolók lőttek elém - hittem én, pedig a felettem lévő házak valamelyikéből lőtték rám a szemétládák -, amikor eltaknyoltam, és láttam ahogy közelharci fegyvereiket készítik, felkészültem hogy megütközzem velük, bár az esélyeim megvoltak arra, hogy nagy veszteségek árán tudnak csak elvinni, de ekkor egy teljesen váratlan dolog történt. Megjelent valami energiaalapú lény, és egyszer csak egy fogadó előtt álltam, kezemben az aktivált kardommal, a fene tudja hol, de furcsa módon itt nem voltak épületek, csak a hegyek, és a pusztaság, némi fával, meg egy hosszú út a fogadótól, ami nagyon réginek tűnt, ugyanis betonból volt, de még mindig jó állapotban, ami furcsa volt. De gondoltam, ha létezik Isten, amit már égen elhagytunk, lehet ő vitt el ide, mert tudja mennyire szeretek inni. Így hát bementem a fogadóba, mert ennyi izgalom után, innom kellett valamit, kardomat deaktiváltam, és visszatettem a jobb oldalamra. Amikor bejöttem a kocsmába- aminek a neve a Smaragd Szobor - majd megérdeklődöm miért, mert ez elég gáz név, nem is értem miért voltak bent annyian, talán menekültek a metropoliszokból, egy kis elszigeteltségre várva. A bent ülő szerzetek nem voltak olyan sokszínűek, sok humanoid volt bent, és 2 rovar ült bent, valamiről beszélgettek, nem tűntek veszélyesnek az imádkozó sáska szerű lények. A csapos egy Arany színű, fehér hassal - habár ezt nem láttam, de nekik a testük elülső része, a lábukat kivéve fehér, plusz a lábak vége, és a kézfejek, meg a fej elejének egy része is (Egyébként csinos lány volt). Mivel nem vagyok elég művelt, és sosem hagytam el szülőbolygómat, így én csak macskáknak hívom őket, mert arra hasonlítanak, és számukra jó gúnynév is. Szóval kértem egy italt, láttam valamit, amit még nem ittam, abból kértem, de a csapos nem adott, mert attól az én fajtám megvakul. Így hát adott egy pohár Whiskeyt. Aztán bejöttél te, és azóta beszélgetünk. Egyébként a fizetséggel mi lesz? - Ha ennyit beszélnék mint te, már rég nem lennék a pozíciómba - mondta embertársam, akit csak Bankárnak neveztem, mert mindig ő fizetett ki a melókért. Komor arcú ember volt, bár komolyan vette amit csinál, nem zavarta a lazaságom. - Te kértél részletes beszámolót. Egyébként azt a teleportálós valamit ti küldtétek? - Nem, és éppen ez a furcsa, miért éppen akkor, és miért pont téged? - Nem tudom. De örülök neki. Nélküle most nem ülnél itt. Még jó hogy elárulta a címet a csapos. Különben pénz nélkül maradnék. - Jól van. Itt van a 35 000 kredit, plusz még 5, mert nagyon kockázatos volt, és mert mindig jól végzed a munkádat. Nekem most mennem kell, ha lesz valami meló, szólni fogok. - Kösz a prémiumot... Ja, és majd ha dolgoznak a munkásaid, gondolj arra hogy ilyen melót többet nem adsz, mert sokkal többen voltak, és okosabbak, mint hittem. *Bankár biccentett egyet, majd elhagyta a fogadót. Én még maradtam, és elgondolkoztam ezen-azon. Valahogy most a pénz nem is érdekelt annyira, nem tudom mi ütött belém...

A sarokban egy fura embernek tűnő alak üldögél. Ezt sajnos nehéz megállapítani, mert még az arcát is mindenféle alkatrészek takarják. Mindenesetre valamiféle cyborg, ennyi biztos.

Messziről jött vándor lehet, hiszen a környéken ilyen alakokat nem látni. De nem egyszerű vándor, mert van benne valami félelmetes, ahogy az ősi jelekkel telerótt páncéljában is. Ha nem lenne tele rangjelzésekkel, akkor az ember azt hinné, hogy valami körözött kalóz, aki mindenféle technológiát lopott össze magának a fél univerzumból.

A kantinban ülő fejvadászok már szorgosan keresgélik is az adatbázisban, hátha valami busás vérdíj üti a markukat. De jól láthatóan hiába. Nem szerepel semmiféle adatbázisban.

Ekkor az egyik fejvadász hírtelen fegyvert fog majd ráordít a vándorra:

~ Te meg ki a fészkes fene vagy?

A vándor a rémültség semmi jelét nem mutatja. Jól láthatóan valami harcban edzett bajkeverő. Nyugodtan felemeli a poharát és kortyol belőle párat, mintha a fejvadász ott sem lenne. A kantinban lévőket ez a nyugalom már halálra rémíti.

~ Honnan jöttél? Hogy hívnak? Válaszolj vagy lelőlek!

A vándor továbbra se figyel a fejvadászra. Elővesz egy régimódi tollat és valamit írni kezd egy darab papírra. Mintha egy vers lenne. A vers még hagyján vannak még költők a galaxis egy-két eldugott zugában, na de toll és papír. Ilyet csak a múzeumokban látni… Egyáltalán nem illik ez egy cyborghoz. Fura alak ez, mintha a múlt, a jelen és a jövő keveredne össze körülötte.

~ Most meghalsz te süket disznó!

Kiált a fejvadász majd belelő egyet a vándorba. Ekkor egy erőtér zizzen fel a vándor körül. A lövés lökéshullámától felborult néhány szék és asztal. Na meg pár vendég is. Aki nem az meg hírtelen szinte mind elkezdett pánikszerűen kifelé menekülni. Csak a legerősebb idegzetűek maradtak bent, na meg a fejvadászok.

A vándor még ír két sort, leteszi a tollat. Aztán kortyol egyet az italából. Mintha még ez sem érte volna el az ingerküszöbét. Mostmár a többi fejvadász is remegve, értetlenkedve elővette a fegyverét. Nem mernek lőni.

Ekkor a vándor nevetni kezd. Majd odaszól a fejvadásznak:

~ Te tényleg ennyire hülye vagy? Ezzel a vacokkal akartál lelőni? Hát nem látod hogy három csatahajó pajzsgenerátorát szereltem a páncélomra?

Erre a fejvadászok egyszerre tüzet nyitnak a vándorra.

(Magadról írtál, vagy rólam, mert nem tudom megállapítani. Lehet ez másik karakter is a leírtakból, csak azért)

/* magamról természetesen */

A fogadóban a pult előtt ücsörögve a félig kiürített pohár whiskey után, úgy gondoltam, mi lenne ha elhagynám a bolygót? A pénzem megvan egy kisebb hajó megvételéhez, ahhoz hogy elvezessem tanfolyamra kell járnom, így sok időt venne igénybe. Így hát úgy döntöttem komppal hagyom el, egy olyan helyre utazva, aminek tetszik a neve. Így hát egy LZ-5 nevű bolygóra tartó kompra vettem jegyet. Annyi pletykát hallottam a bolygóról, hogy ez egy új kolónia, és hogy főként tudományos célokat fog ellátni. Gondoltam, hátha szükségük van némi védelemre, és ezt egy magamfajta zsoldos garantálni tudja, nincsenek igényeim, ráadásul még sohasem dolgoztam együtt tengerészgyalogosokkal. Talán miattuk nem is lesz munkám, de mindig bíztam benne, hogy ahová tartok, ott lesz valami probléma, aminek megoldására "képzett szakemberekre" lesz szükségük. Az út 2 és fél óráig tartott, de végre megérkeztem. Az éghajlata hasonlított a méréskelt övezetű bolygóra, ahonnan származom. A Terra Prime-ra. Lenyílt a rámpa, majd elkezdtek az utasok lefelé menni. 2 sor volt, és az ott állomásozó katonák igazoltattak minket. Semmilyen igazolványom nem volt, de bíztam benne hogyha rám néznek, tudni fogják miért vagyok itt. Én következtem a sorban, majd jött a kérdés. - Az igazolványát legyen szíves -hangzott el egy határozott, mély hang. - Sajnos nincs semmilyen igazolványom. De nézze. Gondoltam hátha szükségük van plusz emberekre, kitudja mi--- -itt félbe is szakítottak. - Nincs semmiféle "probléma", amiben te segítségünkre lehetsz. - tőlem jobbra 3 csapatszállító landolt a 2-es platformon. Ezt észrevette a katona is. - Igazán? - mindketten a tudtuk miről van szó. - Tudja mit.

Kis csend. Majd ordibálni kezdett valakinek.

• Jones! Jöjjön ide! Megbízatásom van magának. Kísérje az urat a 12D Komplexumba. A fegyvereit magánál tarthatja. Vonakodva, de a közlegény határozottan válaszolt.
• Értettem hadnagy! Majd elvezetett a komplexum irányába, ahol útközben megakadt a szemem egy rég nem látott, gyönyörű dolgon. Egy kantin volt az. Régen nem jártam kantinban. De nem mehettem be. Nem zsoldosként, hanem egy állig felfegyverzett civilként kezeltek. Mennem kellett a közlegénnyel. Útközben feltűnt milyen magas szintű a védelem. Számomra ez semmi jót nem jelentett... azt hittem lesz 1 szakasznyi, talán századnyi katona, de szerintem megvolt az néhány ezred is. A legmodernebb felszerelésekkel. Valami bűzlött ezen a bolygón. És az az ötletem támadt, hogy kiderítsem honnan jön ez az orrfacsaró bűz, és miért.

Hírtelen egy alak repül ki a kantin egyik ablakán. Aztán követi még néhány másik. A ruházatukból ítélve profi fejvadászok. Profi fejvadászok, fegyver nélkül, ablakon kirepülve, na itt valami tényleg nagyon bűzlik....

Egy perccel később egy alak kilép az ajtón és megszólal:

~ Ezeket meg majdnem itt hagytátok.

És lábbal kirúgdos néhány fegyvert az ajtón.

~ Szégyen! Ti tartjátok magatokat fejvadásznak? Ilyenekkel mifelénk csak a gyerekek játszanak.

Ekkor előhúz egy kardot a hátától. A kard mintha lángolni kezdene. Nagy erővel beledöfi a földbe. Senki se akart hinni a szemének, de a kard pengéjétől kiindulva a föld nagy morajlás közepedte kettényílt vagy 200 méter hosszan és elnyelte a fegyvereket.

~ Na így néz ki egy fegyver, jól jegyezzétek meg. Egykoron csatahajók milliói indultak útnak ha ezt a kardot a magasba emeltem.

Elmosolyodik, aztán hangosan kacagni kezd a megtermett cyborg.

~ Na igen csatahajók, még azt se tudjátok hogy néz ki egy pajzsgenerátor. Menjetek vissza az oviba, sokat kell még tanulnotok gyerekek.

Visszateszi a kardját a helyére, majd szépen visszasétál a kantinba és becsukja az ajtót.