A magyar nyelv egy nagyon rugalmas, kifejező nyelv. Egyáltalán nem túlzok, ha azt mondom, hogy emiatt ez a költészet nyelve.

Viszont ahhoz hogy akár világnyelvvé fejlődhessen, ki kellene gyomlálnunk belőle néhány kellemetlen dolgot.

Kezdjük rögtön a magázással, önözéssel. Nem véletlen érezzük sokan furcsának természetellenesnek ezeket a formákat. A magyar nyelvben eredendően csak a tegezés létezett. A 16. század előtt nyoma sem volt a magázásnak, önözésnek. A tisztelet megadása a beszélgetőpartner nevének és rangjának kifejezésével történt. Sőt a magázás, önözés eredendően nem is a tisztelet megadását jelentette, hanem pontosan ellenkezőleg. Eredetileg azokat magázták, önözték, akiket alacsonyabb rangúaknak tartottak. Innen van az, hogy ezek a formák E/3 alakot használnak. Tehát ha magázódsz, önözöl, akkor gyakorlatilag úgy társalogsz a beszélgetőpartnereddel, mintha az ott sem lenne. Semminek nézni a beszélgetőpartnerünket felér egy sértéssel, és valóban tényleg annak is szánták, csak mára ezt mindenki elfelejtette.

Egyébként ma a magyarok többsége a demokrácia híve, ott pedig a társadalmi pozíciótól függetlenül mindenki egyenlő jogokkal rendelkezik. A magázódás, önözés ezzel totálisan ellentétes. Mesterségesen tart fent falakat a különböző társadalmi rétegek és korosztályok között.

És ha már itt tartunk, ez a magyar népet valóban jelentősen érintő probléma. A különböző társadalmi rétegek és korosztályok alig barátkoznak egymással. Az ilyen elszigetelődés pedig súlyos társadalmi és gazdasági következményekkel jár.
Angliában és Írországban például a fiataloknak gyakran ugyanannyi idősebb, 50 év feletti barátjuk van, mint a saját korosztályukból. Mi magyarok idős korunkra szinte teljesen magunkra maradunk, elszigetelődünk, hiszen a korosztályunk kihal, a fiatalok meg szóba sem állnak velünk, pont a magázódás miatt. Ezt a problémát nem szeretném átragasztani az új nemzetünk magyar anyanyelvű polgáraira.

Na de nem szaporítom tovább a szót, a lényeg, kezdjük el a nyelvújítást:

Töröljük ki a magyar nyelv asgardi nyelvjárásából a magázódást és önözést!

Üdv mindenkinek! Részemről rendben van, egyébként is terjedőben van az általános tegeződés. Itt vetnék fel egy gondolatot: a magyarban általánosságban használatos a fokozatos megközelítés elve (approximatív aspektus, hogy tudálékos legyek), azaz először a legnagyobb, legtávolabbi dolgot nevezünk meg, utána fokozatosan pontosítjuk. Mivelhogy ez logikus. Például: 1996 03 06 12 00 : minden magyar azonnal tudja, hogy év, hó, nap, óra perc. Na de az angol nyelvekben mihez kezdünk a 03 06 19 04 05 -el???? 3. hó hatodika, vagy 6. hó harmadika? Esetleg 3 óra 6 perc? teljesen logikátlan. (pl az angol 06/03 és az US 03/06 -ra gondolhatunk, ami ugyanaz, de melyik, ha nem írják mellé?) Vagy a címzés: Földrész-Ország-Város-Kerület-Utca-Házszám-Lépcsőház-Ajtószám egy magyarnak nyilvánvaló, hiszen a fokozatos megközelítéshez ez a sorrend szükséges. Egy fordított, logikátlan angolnak az egészet "fejben" meg kell jegyeznie, míg kiderül, hogy Ázsiába, vagy az Antarktiszra kell mennie... A magyar ezzel szemben teljesen ésszerű megoldás. Úgyszintén a nevek. Először a nemzetiség, családi név, keresztnév a logikus sorrend. Olyannyira, hogy az angolszász telefonkönyvek is kénytelenek voltak a magyar névsorrendet alkalmazni! Biztosan van más is, most ennyi jut eszembe. Ha lenne valaki, aki vállalná a lefordítását, akkor szívesen leírnám eme javaslatot, és megvitathatnánk a többiekkel is, és megkísérelhetnénk a bevezetését is. Miképp köszönjünk a magyar nyelvjárásban? Szia, Háj, Báj, Helló? Egyenlőre maradok: Üdv

@bela

Na igen, ez állandó probléma. Mi szinte mindenhol big-endian formátumot használunk, ez azonban csak Ázsiában divat, nyugatra kevésbé rossz esetben a little-endian, rosszabb esetben egy vegyes van használatban (például észak-amerikai dátum-idő és címzés).

Meggyőzni azonban nem fogod tudni őket, hogy váltsanak, mert hiába van logikus érved arra, hogy miért előnyösebb ez, és hozol példákat, hogy valóban az ő területükön is ezt preferálják sokszor (például személynevek esetében hivatalos dokumentumok és telefonkönyvek), ők akkor is ki fognak tartani a megszokás mellett, ha nem tudnak egyetlen ellenérvet felhozni. Sőt, annál inkább.

Ide kapcsolódik három téma, amit indítottam, első egy javaslat, hogy számrendszerekben használjuk a hosszú skálát a rövid helyett (ez logikus kéne legyen bárki számára, mégsem az), második szavazás a névsorrendről, a harmadik pedig szavazás a dátum formátumról:

https://asgardia.space/en/forum/forum/general-discussion-14/topic/i-propose-we-should-use-the-long-scale-instead-of-the-short-1833/ https://asgardia.space/en/forum/forum/general-discussion-14/topic/official-structure-of-our-personal-name-1511/ https://asgardia.space/en/forum/forum/general-discussion-14/topic/what-date-format-should-we-use-1512/

Mondanom se kell, egyik se túl olvasott és elhanyagolható a részvétel. Ez jelentheti, hogy senki se gondolkodik igazán azon, hogy, ha nem az USA-t akarjuk megismételni, ahol 50-féle van mindenből, akkor ezeket a kérdéseket is fel kell tenni, azonban sokkal inkább azt mutatja, hogy egy-egy ilyen téma szimplán elveszik ezen a fórumon, hiába nincs túl nagy pörgése. De ettől függetlenül azt ki merem jelenteni, hogy az angolok angolul gondolkodnak. A USA a mai napig nem hajlandó hivatalosan leváltani a birodalmi rendszerét a metrikusra, a britek is csak vonakodva használják, egyik helyen se gondolnak a névsorrend és a dátumformátum változtatására, hiába rendszerezik adatbázisokban a neveket és a dátumokat big-endian formában mindenhol, kitartanak amellett, hogy little-endian (vagy az Észak-Amerikában vegyes) formában legyen használatban mindenhol máshol.

A felvetés tehát jó és jogos, de eddigi tapasztalataim szerint maximum az ázsiaiak állhatnak ki mellette, európaiak és amerikaiak tiltakozni fognak akkor is, ha nincs ellenérvük.

@HMiki

Ez egy jó ötlet! De miért "asgardi" és nem "asgardiai"?

Na de ne feledjük, hogy az asgrdiak döntő többsége ázsiai, szóval nem kell annyira az európai és amerikai normákat követni ;)

Az "asgardi" kifejezésről:

Azért gondoltam, hogy jobb, mint az "asgardiai" kifejezés, mert ha többesszámba teszed akkor az már "asgardiaiak" és túl sok benne az "ia". A magyar nyelv eredendően szeret egyszerüsíteni, így jó esélyel egyébként is lekopna egy "ia" a többesszámból.

Köszönés:

Igen, jelenleg a megszokott köszönések tökéletesen megfelelnek. De ha valakinek lesz ötlete egy egyedi csak ránk jellemző köszönésre, amit egymás között használhatunk, akkor annak a használatát mindenképp érdemes lenne megfontolni.

:)

A köszönésbe tegyünk némi Star Trek-es "easter egg-et"? Még ha más nem is, én ezt azért fogom használni ennek a magyar megfelelőjét (ami részemről rendben van lefordítva): "Live and prosper!". Erre: "Hosszú és eredményes életet!"

Hogy rövidebb legyen lehetne köbükisíteni is, gondolom emlékeztek még a Mézga Gézáékra :D